A tegnap (2011. március 26.-án) rendezett versenyen nagyon sok induló volt, ezért gyerek, tini, felnőtt-amatőr, felnőtt-félprofi és felnőtt-profi kategóriában versenyzett több, mint 130 lány, kis- és nagycsoportos, és szóló produkciókkal.
A legfiatalabb versenyző 6 éves volt és 10 tánc stúdió képviseltette magát, akik Budapestről, Tabról, Siófokról, Zalaegerszegről, Szombathelyről, Szigligetről, Nagykanizsáról, Keszthelyről, Lentiből, Csepregről, Semjénházáról, Pátyról, Csonkahegyhátról és Kőszegről érkeztek.
Szerintem jó színvonalú volt a verseny, melynek szervezéséért Nagy Katának és segítőinek ez úton is szeretnék köszönetet mondani. A zsűriben olyan elismert táncművészek ültek, mint Tia, Sefirah (Áncsán Anikó), Fülöp Csaba, illetve Lehotai Lívia. Sajnos Seres Zoltán nem tudott eljönni egy külföldi meghívás miatt.
Épphogy beestünk 9:46-kor, gyors átöltözés, majd a rosszul indult nap kezdett javulni.
Tia egy beledi koreográfiát hozott a workshopra, ami nagyon szép volt, csak egyrészt nagyon hosszú, másrészt pedig nagyon nehéz. Azt hiszem, egy ilyen koreográfiát kb. 4x3 órában tudnék talán megtanulni, mert kellene két háromórás tanulás magának a koreónak, előttük pedig technikai foglalkozás. Nem baj, mert úgysem azért mentem, hogy egy az egyben megtanuljak egy komplett koreográfiát, hanem inkább, hogy jobban megismerkedjek a beledivel, mint stílussal, a mozgásvilágával és tanuljak pár kombinációt, amit majd a későbbiekben kifinomíthatok és használhatok. Egyébként meg tök fáradt voltam, mert keveset aludtam és korán keltem. Viszont feldobódtam, mert nagyon szép volt, amit tanultunk és ez feldobott.
Ezután megebédeltem - Gyuszi előző este csinált nekem fincsi natúr csirkemellet salátával. Majd a várakozás hosszú órái következtek. Még jó hogy vittem egy polifoam matracot és kis időre ki tudtam feküdni a tó partján, élvezni a napocskát - igaz nem sokáig, mert jöttek a felhők és később el is kezdett esni az eső. Közben megérkezett Bagi Ági, Tomsich Andi Kőszegről és a Shama duó Csepregről. Nagyon megörültünk egymásnak és szurkoltunk is persze. Bagi Ágival sokat lelkesítettük egymást és a felkészülés során is gyakoroltunk együtt.
Közben sorbaültem a kozmetikusnál, vettem új gyakorló balettcipőt, ruhát varrtam és persze néztem a műsort. Aztán lassan sorra került az én kategóriám is.
A dobszólót a rózsaszín öv-melltartó szett + fehér sellőszoknya kosztümben táncoltam. Úgy érzem, sokkal jobban ment, mint Szombathelyen, de bizony remegett a lábam most is, ráadásul egy helyen eltévesztettem az ütemet :(
Összességében jól ment, és élveztem is. Ráadásul sokan drukkoltak és buzdítottak a közönségből, a két Edina pedig megint hujogatott! Köszönöm a biztatást! :)
A verseny színvonalát mutatja, hogy bár jobban ment, mint Szombathelyen, most "csak" 3. lettem vele - igaz ez nem dobszóló verseny volt. Én azért meg vagyok elégedve magammal.
A drukkolásért megint sok puszi mindenkinek, aki velem volt!!!
A zsűri is magas pontszámmal jutalmazta, mert 1. díjat nyertem vele, holtversenyben Kertész Szilvivel. Pontegyenlőség esetén a zsűri szavazni szokott, ki legyen az első, de most pont egyformán szavaztak, nem tudtak dönteni, végül azt határozták, hogy mivel mind a ketten nagyon jók voltunk, legyünk mindketten első díjasok. Ráadásul stílusát tekintve is más volt a két szám.
A Shama duó különdíjas lett, ők egy cigány fúzióval érdemelték ezt ki, nagyon hangulatos volt, amit csináltak, felvillanyozták a közönséget, igen jó hangulatot csináltak. :)
Még el kell mondanom, hogy a Nasreen Táncstúdió, ahova én is járok, nagyon sok díjat begyűjtött.
Most nem tudom felsorolni az összeset, de nagyon tetszett Molnár Szilvi beledije, akit eddig még csak csoportban láttam táncolni. Meg is nyerte az amatőr szóló kategóriát. :) A nagycsoportos kategóriában a núbiai folklór nyert, ami megint csak egy üde színfolt volt, nagyon élveztem. Gratulálok Szabóné Horváth Esztinek és Gorza Áginak a profi szólóban elért eredményükért! Nasreen tanítványai, mondhatni taroltak csoportban és szólóban is egyaránt. Minden elismerésem Nemesházi Bettinek, és köszönet a felkészítésért.
Éjjel tizenegy körül értünk haza Bagi Ágival. Egész úton tárgyaltuk, mi hogy volt. Aztán lassan végre ágyba kerültem és sikerült teljesíteni az utolsó pontot is a menetrendben (ld. előző posztomat). :)
Még ma is a fellegekben járok. Bár próbáltam megelőzni a macskánkat alvásban, de nem sikerült, még mindig annyira fel vagyok pörögve.
:)))
További képek a Galériában.