Az egész hétvégét erre szántuk. Szombat reggel indultunk Rumi Edinával (Nadimah) és Miltényi Hajnival, előbbi egyben sofőr is volt.
Pesten Nese egyik tanítványának otthonában találkoztunk, ahol a csajok végigpróbálták a műsort - hát elég nagy volt a kavarodás.
Megismerkedtünk egy csomó új emberrel és már kezdett alakulni a hangulat is. :)))
A harmadik szombathelyi fellépő, Alíz csak később, az előadás helyszínén csatlakozott hozzánk.
Namost, írásban elbeszélni ezt az élményt egyszerűen lehetetlen. Csak annyit tudok elmondani, hogy nagy hatással volt rám. A végén, az "Áldás" című tánc közben, kinyitottam szívemet, lelkemet, még a karjaimat kezeimet is, hogy befogadhassam azt, ami tényleg áldás volt. Egy olyan női közösség pörgette itt meg az energiákat, amely tényleg tud adni és építeni. Úgy érzem nagyon sokat kaptam tőlük - gondolom azok is, akik benne táncoltak.
A műsor után elmentünk Neséhez aludni - azt mondjuk nem sokat csináltuk, inkább beszélgettünk. Reggel is egy ilyen nőcis beszélgetéssel és teázással indult a nap. Nese megmutatta szőnyegeit, elmondta a történetüket, majd lassan összekészülődtünk és elindultunk haza. Útközben még megálltunk gyrost enni, majd kávézni, mindeközben persze folytattuk a beszélgetést, úgyhogy aztán végül este értünk haza. Jó pár napig még pörgött bennem ez az egész, és e mennyekben jártam (csak az adóbevallás tudott rövid időre lerángatni, de aztán újra reültem). Most, ahogy visszagondolok, is elkezd hullámozni bennem ez az egész élmény. :)
Köszönöm Nese, Köszönöm lányok! Remélem - sőt biztos vagyok benne -, hogy lesz még ilyen élményünk együtt! :)