Amikor a telefont felvettem, már éppen indultunk Edinával. Gyorsan összepakoltam a szükséges cuccokat, és már száguldottunk is a kórházba, ahol kicsit megnyugodtunk, mert Gyuszi a körülményekhez képest jól volt. Azt mondta, mehetünk nyugodtan, nem lesz gond.
Hát így mentünk el Budapestre és el lehet képzelni, milyen hangulatban voltam. Ráadásul a házassági évfordulónk épp másnap volt.
A műsorra egy beledivel készültem és a fellépés előtt elhatároztam, hogy vizualizálom azt, hogy Gyuszi majd haza fog jönni a kórházból, és az milyen nagy öröm lesz. Ebből az érzésből épült fel a tánc, ami akkor még nagyrészt improvizáció volt ...
Mindez a sok érzelem belekerült a táncaimba, különösen ebbe a beledibe, amit Hossam Ramzy El hob halal c. zenéjére táncoltam. Egy évig érleltem, mire el mertem vele menni a kanizsai versenyre.
Profi kategóriában kell indulnom, amióta a hastáncot oktatom is és hát ... elég erős volt a mezőny. Huszonéves lányokkal kellett egy kategóriában indulnom, és minden egyes táncos ebben a kategóriában tényleg nagyon jó volt. Nagyon színvonalas volt az egész verseny. Ezért, bár a táncommal főleg technikailag nem vagyok megelégedve, büszke vagyok arra, hogy belefértem az ARANY minősítésbe. A zsűri nagyon jószívű volt...
A Z'Aladdin hastáncersenyről még fogok írni!