Annyi minden történt, hogy néznem kell a naptárt, hogy minden eszembe jusson.
Most a kertben termett zöldségek eltevéséről nem szeretnék írni, csak annyit, hogy lassan savanyúság és lekvár üzletet fogok nyitni. És főleg, mivel ez egy hastáncos blog, inkább az ilyen fajta történésekre koncentrálok most.
Volt hastáncban részem bőven! És még nincs vége a nyárnak! Kezdődött júliusban azzal, hogy teljes gőzzel készültünk a Nasreen gálára. A Lótuszvirág csoport egy klasszikus fátylas számmal készült, illetve egy vegyes 6 fős csoportban egy Ízisz-fátylas koreót gyakoroltunk. Mivel otthon is muszáj volt sokat gyakorolni, és nem fértem el az Ízisszel otthon, feltaláltam a ceruzás táncot, hogy legalább az érzés meglegyen, hogy fogom a botot. :)
Különben egész tűrhetően sikerült eltáncolni mindkét számot, eltekintve attól a "kis" malőrtől, hogy az íziszesben egyszer, amikor balra kellett volna mennem, én jobbra mentem, ezzel majdnem elütve a velem szemközt közlekedőt. :)
A gála után a táncstúdióban vacsoráztunk és buliztunk, a fenti kép ekkor készült (rajta balról: Böbe, Julcsi, Zsuzsa, én, Edina, Maha). A fellépés képeiből egy válogatás található a Galériában is.
Rögtön, ahogy hazajöttünk, máris belevetettem magamat a suli nyári projektjébe, melyben különböző országok fiataljai dolgoztak a fiatalok és öregek kapcsolatának témakörében, és persze sok élvezetes program is volt számukra.
Persze a tánctanulás volt az elsődleges cél, Bettitől egy csodálatos, érzelmes orientál dal koreográfiát, Esztitől pedig egy pörgős, mókás dobszólót tanultunk. Lesz mit gyakorolni itthon. :)
A felvonuláson végigtáncoltuk a várost. Csupán annyi volt a gond, hogy már az elején feltörte a lábamat a cipő, a ragtapaszt is ledörzsölte, még szerencse, hogy Gyuszi ott volt a közelben, hogy segítsen. Nagyon klassz volt, hogy az előttünk menetelő zenészek - egy dobos, egy török sípos és egy gólyalábas - jó kis török muzsikát fújtak, amire jól tudtuk ropni.
Köszönöm a lányoknak a sok energiát, amit belefektettek és remélem, hogy lesz folytatás :)
A nézőktől sok pozitív visszajelzést kaptunk, nagyon tetszett nekik a felvonulásunk és a műsorunk is.
Kata annyira kedvesen tanított minket - pedig aztán bénáztunk eleget -, hogy az csúcs! Nagyon bírom a stílusát. Aztán a délutáni gálán bemutatta, hogy is kéne ezt a botos saidit rendesen előadni. Le kellett vennem a gyűrűmet, hogy szét ne törjön a nagy tapsolásban.