Érdekes, hogy a Plaza viszont, mint helyszín nem annyira kedvezett a műsornak. Például a zenés számok közben többször is bekapcsolták valamelyik kajásnál a saját zenéjüket, tekintet nélkül arra, hogy mi folyik. Ugyanakkor kicsit mérgesek is voltak, hogy mindenki leült az asztalokhoz, melyek az éttermekhez tartoznak. Nem mintha nem lett volna fogyasztás ... Ráadásul pont a színpad volt sötétben. Aki járt már a Savaria Plazában, tudja, hogy az emeleti rész közepén természetes fény árad be, a többi részen pedig lámpák vannak - amiket ezúttal nem kapcsoltak fel a színpad felett. (Ezért a fényképeink sem olyan jók, mint lehettek volna.)
Utána Yasmina szólóban mutatta be a Luxor fantáziát, ami egy szintén vidám, popos szám. Jópofa koreográfia, közönségbarát, nagyon hangulatos.
Aztán megint én következtem egy modern fátylas imrovizációval Loreena McKennit zenéjére. Hát az impró az megvolt, mert a nyakamból kivéve a fátyolt, olyan hülyén sikerült megfognom, hogy nem nagyon tudtam vele dolgozni, meg el is ejtettem. Aztán már többszöri próbálkozás ellenére sem akart a kezemre játszani a kelme, úgyhogy ez eléggé felbosszantott. A végére, a forgásokra aztán valahogy összeszedtük magunkat, úgyhogy a vége már jó lett. (A fényképen a végpóz látható.)
Ezután rövid szünet következett, ami jól jött, mert közben át tudtunk öltözni. Andi a fekete ruhájából átvedlett flamencoba, és ellejtett egy jópofa flamenco-arab hastánc egyveleget legyezővel, majd fátyollal. Ezután felavattam az új ruhámat, egy rózsaszín gyöngyös öv-melltartó szettet, amit egy fehér sellőszoknyához vettem fel. A kapcsokat tegnap éjjel (!) varrtam rá, plusz pár biztosítótű, és jól tartott az egész. A Nasreen-től tanult dobszólót táncoltam be. A nehéz, gyöngyös öv szinte vitte a csípőmozdulatokat - nagyon jól éreztem benne magam. Talán ennek is köszönhető, hogy a dobszóló jól sikerült, és úgy vettem észre, a közönségnek is nagyon tetszett. (Valamiért nem tudok ebbe a posztba több képet feltölteni, ezért az új rucit a következő bejegyzésben mutatom be.)
Ezután a látványos tánc után egy finálé következett, majd learattuk a tetszésnyilvánításokat, visszaöltöztünk civilbe, még egy kicsit maradtunk a műsor további részére, majd elindultunk haza.
Arról beszélgettünk, hogy milyen kedvesek voltak az emberek, és mennyire jó hangulatú volt az egész. Ezek a sérült emberek nagyon is boldognak tűntek, nyitottak voltak. A közönség kézmozdulatokkal jelezte a tapsot, ami nagyon kedves gesztus. Az öltözőben (azaz raktárhelységben, ahol le volt törve belül a kilincs) a többi fellépővel is megismerkedtünk, akik igen kedvesek voltak, szóval nagyon jól éreztük magunkat!
Köszönjük a meghívást!
:)