A helyzet az, hogy a hastánc az a típusú hobbi, hogy ha az ember meg is akarja mutatni, mit csinál, bizony időnként be kell "ruházni" ... Ezt néha nem könnyű megmagyarázni a családtagoknak/férjeknek, de így van. Míg futni, biciklizni lehet éveken át ugyanabban a rövidnaciban és pólóban, cipőt azért ott is kell venni, egy-egy versenyre normális mezt beszerezni, stb. Szóval azért lehet érvelni az új hastáncos ruhára költött tízezrek jogossága mellett :)
Pláne, ha a párunk támogatja azon törekvésünket, hogy mások előtt is bemutassuk a táncunkat! Szerencsére az én férjem ebbe a típusba tartozik. Az új ruci pedig neki is nagyon tetszik ! :)
Már említettem, hogy a nyáron Nasreen hastánc táborában voltam, ahol egy ütős dobszólót is tanultunk. Nem volt egyszerű követni, technikailag is kihívás és tempójában is elég húzós. Betti jól megtanította és ha rászánom az időt és kigyakorlom, akkor azért összejön. Azt nem állítom, hogy tökéletesen sikerült előadni, mert bizonyára van mit csiszolni még rajta, de szerintem jól sikerült. A közönségnek is nagyon tetszett és én is igen jól éreztem magam benne. A gyöngyös öv pedig csak úgy vitte a csípőmozdulatokat! Nagyon élveztem!
Szóval a ruha jól vizsgázott, remélem még sokat fogom használni.